Itt a Karácsony az evés-ivás korszaka. Ilyenkor még fontosabb kitartani és csinálni az edzést. Rég hallottam felőletek, hogy fejlődtök, remélem mindenki csinálja rendesen az edzést. ;)
A mai bajnokok reggelije egy gyümölcssaláta volt: kiwi, banán, mandarin, grapefruit - összevágva és egy fogpiszkálóval térkapuzás és portyázás közben elfogyasztva. :)
Mint észrevehettétek a blog kicsit elkanyarodott az eredeti iránytól és a fitness programon kívűl különböző változatos végzeturas témákkal is foglalkozik. (Innováció, novellák stb.)
Ezt a vonalat a jövőben is szeretném megtartani. Több tehetség is van a közelemben, egyikük, Maedhros írását közlöm most le a szövetség életéről.
Mindennapok
"A békák bánatosan kuruttyoltak, és minden okuk megvolt a bánatra, jó részük a nagy hidegben hozzáfagyott a földhöz. A szél is szomorúan jajongott, közben fekete felhőket kergetett az égen, maró fájdalmában bele-belemarva némelyikbe. Hősünk a klubhelységben húzta meg magát, a "Hogyan legyen minél több lehetőségünk egy nap a vadon bestiáinak becserkészésére" című, színes ábrákkal is ellátott kézikönyvet olvasgatta. Az elmúlt napokban le se tette a szamárfüles kötetet, magával vitte még a hosszú, fáradságos útjaira is, amelyet mások fellengzősen "vadászatnak" neveznek, de ő már tudta, hogy valójában ocsmány mészárlás, gőzölgő vér és zsigerek kiontása a meggyötört földre. Persze élvezte, nem is tagadta, ha úgy vélte, nem látja senki, meg-meghempergőzött a hús istenének emelt spontán oltárokon, de ezt azért otthon már nem mesélte el, annyi jóérzés még szorult belé, hogy tudja, a többiek furcsán néznének rá.
A védmű túloldaláról vasalt csizmák dobogása hallatszott, Hősünk szomorúan lehajtotta fejét, a könyvet lemondóan tarisznyájába gyűrte. Az összegyűltek a hatalmas táblát kezdték vizslatni, a Sharpa-Aranyalma felírat mellett volt a legkisebb odds. A második legkisebb oddsa a bárki-Jerikó mérkőzésnek volt, de Jerikó nem volt a többiekkel, ő éppen Tihorgod távoli és nehezen megközelíthető barlangját kereste fel egy kisebb szekérre való javaslattal.
- Aranyalma!
Sharpa hangja még a levegőben rezgett, hatására pár megzavarodott pterodon kenődött szét a mágustornyon. Szelvényét dühösen a tűzbe vágta néhány elégedetlen végzetúr, majd értéktelen kavicsok cseréltek gazdát. Aranyalma közben már vissza is érkezett, arcán gonosz félmosoly.
- Még nem ment el...
Feszült csend ült a szobára.
- Dzsó, Endyr!
Seligen vihogva gyűjtötte be magához a többiek kavicsait, és boldogan vette tudomásul, hogy a korábban Arkhroth Croa'khyn-hez került maréknyi málladéka is visszakerült jogos tulajdonosához. Nephila oda sem figyelt, úgy tett, mintha az egész őt nem is érintené. Ami persze így is volt.
- Ha már úgyis ott vagy...
Anubys felbaktatott a fal tetejére, és a túloldalon eléje táruló látvány láthatóan megbabonázta. Ez már a többiek érdeklődését is felkeltette, Lélekmester, Zedd és rhynn a védműre néző ablaknál tolongott.
-Gyertek ki, ezt látnotok kell!
A csapat egy része felkelt, hogy elinduljanak megnézni, mi is borította ki társukat, de Liadas leintette őket.
- Gyere ide te, és meséld el!
Anubys kelletlenül hagyta ott szeretett védőfalát, és csatlakozott a többiekhez.
- Na mitől akadtál így ki? - kérdezte SGH, de akadt más is, aki úgy tett, mintha érdekelné a dolog.
- Izé... szóval az ELIT tábort épít a falon túl. Azt tudtam kivenni az elcsípett beszélgetésekből, hogy már elegük van abból, hogy folyton annyit kell gyalogolniuk, ha verekedni akarnak.
Wurgolx gonoszul elvigyorodott.
- Hogy mit fog ezért kapni Wormus...
Közben Dzsóék is visszaértek, láthatóan elégedetten.
- Láttátok azt a kis bódétábort? Építkezik az ELIT.
- Á, nem csak az ELIT. Itt vannak Azúrék is, közösen húzzák fel a kalyibáik.
Tündeköves Glórin megrázta a fejét.
- Na most már elég. Kimegyek.
Barrakuda is csatlakozott hozzá."
Utolsó kommentek