A hűs hajnali szél végigsimította arcát. Kinyitotta szemeit és oldalt fordulva egy nagyobb bogarat pillantott meg a fűben két araszra a helytől, ahol feküdt. Gondolkodás nélkül szívta ki lélekenergiáját. Az állati test élettelenül terült el a földön. Többet már nem mozdul. Életenergiája már a fiatal és tehetséges végzetúrnő éhségét csillapítja.
Aranyhaj Nővér kinyújtoztatta tagjait, majd megigazította hosszú szőke haját. Sötét volt még, a környék élőlényeinek nesze hallatszott mindenfelől. Vadászatra kiválóan alkalmas a terep. A belső éhség csillapíthatatlanul marja szét a lelkét és a testét, ha nem veszi energiáját nap mint nap más élőlényeknek. Aranyhaj a kontrollt elvesztve kapta fel fegyverét. Hatalmas ugrással vetette magát bele a ma reggeli gyilkolás hajszába. A hajszába a lélekenergiáért és a tehetetlenségbe az elméjét uraló kényszerrel szemben. A környék állatai rettegve menekültek döngő léptei és a kezéből előtörő villámcsapások elől. Kevés lény tud gyorsabb lenni a Nővérnél. Állati tetemek és kiégett fák jelzik útját.

    Nagyjából egy fertályórája vadászhatott, amikor egy ismerős érzés hasított a zsigereibe. Egy másik végzetúr van a környéken. Hangtalanul közeledett megérzése irányába. Szőke haja suhant mögötte a szélben. Rövidesen meglátta a férfit. Jellegzetes szakálláról és két szarvval ékesített sisakjáról könnyedén felismerte. "Igen, tudom ki ő" - suttogta csendben - "Több hete folyik a háború szövetségükkel, mielőtt útnak indultam az Átokpiramis szemét is ráállítottam! Itt a lehetőség, most összes lélekenergiája az enyém lehet. Ő a legmakacsabb ellenfél, a legerősebb mind közül!"
A Nővér elméjét harci képességére fókuszálta, majd gondolkodás nélkül előtört rejtekhelyéről. A másikat nem érte meglepetésként a támadás. A hajnali ég is elsötétült, ahogy egymásnak rontottak. Varázslataik erős fénye még a távoli vortexek körvonalait is elhomályosította. Aranyhaj villámcsapása elől a szarvsisakos könnyedén félreugrott. A férfi által megidézett mentális robbanás végigsűvített a tájon. A fókusza éppen a Nővér testében központosult. A hatalmas erő hatására kidőltek a környékbeli fák és egy kisebb kráter keletkezett. Aranyhaj egy pillanatra sem hátrált meg, a Trollagyart erősen markolva szakállas ellenfelére vetette magát. Hűséges társa egy Lancelot nevű kígyóféreg védte őt ellenfele csapásaitól és oda-oda mart alkalomadtán. A csata egyre véresebb lett. Mindketten elszántan küzdöttek. "Erősebb nálam. Más végzeturak ekkor már annyira fáradtak, hogy egyszerűen kivégzem őket. De Ő....nem csak a varázslata erős, de kitartó és szívós is." Aranyhaj Nővér minden erejét összesedve egy hatalmas támadást indított. A kritikus ütés ellenfele páncélján keresztül hatolt a húsába és méterekkel hátrébb lökte. Sebesült teste egy tóba esett. Halvány nyöszörgése jelezte, hogy a csata véget ért. A végzetúrnő megkönyörült rajta és sisakján keresztül kardját a koponyájába szúrva kivégezte. Gyorsan ledobta ruháit, majd ellenfele pajzsára támaszkodva meztelenül szívta magába a lélekenergiát. Hosszan élvezte élete eddigi legnagyobb zsákmányát.

     A tó partján ült. Kezében a másik csizmájában talált két kiégett őskövet forgatta. Mellette ellenfele páncélja feküdt, belevésve három betű: 'TGN'. Már nem érdekelte mit jelenthet, csak a borzalmakkal volt elfoglalva, melyet megint véghezvitt. "Miért? Honnan? Meddig? Mi ez?" Régóta foglalkoztatják ezek a kérdések. Thaur apóra gondolt, akivel tegnap találkozott a hegy gyomrában. Még két nap és elkezdődhet a küzdelem ezzel a kényszerrel, ezzel a Fertőzéssel. Hátára vette felszerelését és nekiindult a tájnak. Az első napsugarak már megjelentek a távoli dombok felett.